Beülök az autóba,  elindul a zenei lejátszó. Ezt a zeneszámot hallgattam valakivel, aki egykor fontos volt számomra. A következő egy mulatságos emléket idéz fel bennem, elmosolyodom. A harmadikkal üzennék valakinek – hé, ébredj már fel, elmegy melletted az élet! És így tovább..Ahogy suhan az út, vele együtt milliónyi megelevenedett emlékképet villant fel magával. Én döntöm el, hogy átadom magam neki, vagy ezt az érzést most nem engedem be és inkább továbbkapcsolok. Mert minden dallam egy-egy üzenetet is hordoz magával. Mi ez, egy álom? Nem, ez utazás az utazásban.

A zene erejéről mindenki hallott már. Használjuk gyógyításhoz és az emlékek felidézéséhez is. Régen még a gonoszt is elűzték vele. Bárhogyan nézzük, a zene ereje vitathatatlan. Mikor meghallunk egy dallamot és felvillannak az adott dalhoz kapcsolódó emlékeink. Akár régi szerelmekről, régi kapcsolatokról, megannyi emlékkép tárul elénk elénk, mintha csak egy filmet néznénk, visszatekintve a múltba és kísérőképpen halljuk azt a zenét, ami az emlékeinket segít megidézni. Olyan, mint egy közvetítő csatorna, ha kell, jókedvre derít vagy éppen megríkat, vagy segít feldolgozni olyan helyzeteket, amik velünk történtek. Kinyitja a gátakat, ha kell, akkor elemészt vagy felemel. Használjuk úgy ahogyan szeretnénk, de a zene mindenképpen hatással van ránk.

A gyászolóknak is hatalmas segítség a zene ereje. Csak tudjuk használni megfelelőképpen, a szerint, hogy éppen mire van szükségünk.

Temetésen sem lehetne utolsó útjára kísérni senkit zene nélkül, szép gesztus, ha egy temetésen lejátszuk elhunyt szerettünk kedvenc zeneszámát, vagy amit szeretett hallgatni. Vagy otthon lejátszunk olyan zenét, ami megnyugtat. Ennek ellenkezője is igaz lehet, a gyászolók sokszor érzik úgy, hogy bizonyos dallamokat nem képesek beengedni a lelkükbe, mert fájdalmat okoznak nekik.

Egyik nap, beszédírás közben eszembe jutott Mozart. Többet kellene temetéseken játszani a zenéjét. Hirtelen a Requiem jutott eszembe, de az emberek nagy része nem kedveli. Félnek tőle. Egy másnapi temetésre hoztak egy cd-t, Mozart, - nagyon szerette az elhunyt-, mondták. Bárcsak minden üzenet ilyen hamar eljutna hozzánk.

Hiszen, ha csak Mozart vagy Bach zenéjére gondolunk (de annyi mindenkit sorolhatnánk), olyan magasságokba repít, mintha égi zene lenne, ami szinte már egy másik dimenzióban íródott. A hallgatósága pedig biztos megnyugvásra talál.