Lezárult életek és lezárult életszakaszok

Egy-egy haláleset kapcsán mindig felmerül bennünk, hogy mi az, amit hátrahagyott a lélek, maradhattak e még lezáratlan ügyei.

Érezhetünk ugyanígy mi is, hogy azzal a lélekkel nekünk még valami dolgunk lett volna. Hasonlóan működik ez, mint egy végeszakad barátság, ami elindult akár gyermek- vagy fiatal korban, majd egyszer csak megakadt. Ilyenkor is lezárul egy szakasz, olyan kicsit , mint egy halál. Bennünk is meghal valami és a közöttünk lévő energiák is meghalnak. Már nem volt tovább dolgunk vele, és megyünk tovább a saját életünkben. Vannak olyan helyzetek az életünkben, melyeknél úgy érezzük, hogy örök rejtély marad, egy megszakad életút, vagy egy megszakadt barátság. Amire ha később visszaemlékszünk, csak kérdőjelek maradnak bennünk. Talán nem biztos, hogy megértjük, annak a kornak megfelelő tudással, amivel éppen rendelkezünk, sokszor okolunk és hibáztatunk külsőségeket, pedig,ha ezeket szívből megfigyeljük, olyan dolgok is lehetnek, amiket hozunk magunkkal, akár réges régi családi mintaként, generációs problémaként vagy bárhogy máshonnan. Ha temetésről van szó, lejárt életút jut eszünkbe, de mi az, hogy lejárt életút? Azzal, hogy lejár valakinek az élete, mi marad itt és mi szakad meg ekkor?

 Ezt kell végiglátni és gondolni. Itt maradnak a bennünk hagyott érzések, lenyomatok.És mi az, amit elvisz magával? A soha ki nem mondott szavak és gondolatok. Egy barátság ha megszakad, ott még előfordul, hogy kimondunk az utolsó pillanatokban, olyan rejtve maradt gondolatokat, amiket azelőtt sosem, vagy éppen kimondja helyettünk más. De ezeket sosem szabadna magunkba zárni, mert romboló hatással bír. Veszünk egy nagy levegőt, és rendezzük a dolgainkat, mindig az élet adott pillanataiban. A halottak energiái itt maradhatnak bennünk és tehetnek olyan dolgokat, amik, sosem kerülnek helyre. Egy élő emberrel sem biztos, hogy rendeződik a viszony már, de mi megtettük, amit meg kellett tegyünk abban a pillanatban és később a másik fél részére is talán az idő múlásával máshogyan fog csengeni, vagy éppen a halál előtti pillanatokban jut majd eszébe valakinek, hogy el tudjon menni, el tudjon engedni, olyan érzéseket, amik különben benne maradnának, vinne tovább magával. A halott energia sem olyan, ami csak úgy megmarad bennünk, ezeket tudni kell kezelni, vagy éppen kezeltetni hozzáértő szakemberekkel, sosem szabad félni, segítséghez fordulni. Ebben segíthet nekünk akár a gyászterápia, vagy bármilyen foglalkozás ami örömmel tölt el, akár a rajzolás vagy a festészet terápia. De akár vehetünk egy mély levegőt és megpróbálhatjuk mi magunk is végiggondolni, hogy mi mit tehetünk másként, hasonló szituációkban. Mert azt mindenki tudja, az életben, hogy amíg valamit nem old meg, hasonló helyzeteket fog kapni a sorsától. Addig ismétlődik, amég nem tanul belőle. Ha valakinek sok barátsága megy tönkre akkor el kellene gondolkodni, hogy mit is kell máshogy tennie. Vagy legalább megpróbálnia ezekre jó szívvel  gondolni, mert nem volt véletlen, hogy összesodródtak az életben.A halottakkal is ugyanez a helyzet, hogy gondoljunk rájuk jó szívvel, engedjük el őket harag nélkül, sosem kell utána visszanézni, ha ez nekünk fájó pont volt az életünkben, egyszerűen csak hagyjuk, hogy az érzelmek néha szabadon folyjanak bennünk.Ezt nem kell másoknak látniuk, csak annyit fognak észrevenni, hogy letettük a terheinket, olyan mintha mázsás súlyoktól szabadulnánk meg. És ezzel már elértükazt, hogy tettünk magunkért. A halottak sem fognak minket nyomasztani és a régen elfeledett barátságok is jó emlékkel maradnak meg bennünk.