Amikor ezeken a napokon kimegyünk a temetőbe, emlékhelyre, vagy egy olyan helyre, ahová elhunytainkkal kapcsolatos emlékeink kötődnek sokszor nagyon nehezünkre esik emlékezni is. Mert ezek a napok az emlékezésen túl lehetőséget adnak nekünk halottaink életén, sorsán keresztül, a saját életünkkel kapcsolatos szembenézésre is. Eszünkbe jutnak, azok a meghatározó pillanatok, amik összekötöttek minket azzal, akire ezekben a napokban emlékezünk. Ez akkor is így működik, ha már csak elhalványult emlékfoszlányaik maradtak vagy csak hallomásból tudunk valakiről, hiszena  múltbeli örökségek összekötnek bennünket egy láthatatlan szállal. Nem feltétlenül vérrokonság alapján gondolunk most valakire, aki elment, lehet, hogy csak most értek el hozzánk azok az üzenetek, melyek gondolatát ő hintette el bennünk. Valamire felhívva a figyelmünket, a látóterünkbe helyezve, azokat az értékeket, amikről talán nem is tudtunk volna nélküle. Ezekre az üzenetekre is figyeljünk oda ezeken a napokon kint a temetőben,a sírrendezéseken túl. Mi az, amit a mi életünkben az ő személye hátrahagyott nekünk örökségül, hogy azt továbbvigyük. Sokszor nem kell nagy dolgokra gondolni, ez lehet a zene szeretete, egy könyvbeli üzenet, egy régi recept, vagy egy-egy szállóigévé vált mondat, amiken jókat mosolygunk vagy csak mi értjük. Ezeket mi is továbbadhatjunk szeretteinknek, biztosítva a tovább fennálló kapcsolódást közöttünk. Azon is elgondolkodhatunk, hogy mi az,amit tőle tanultunk vagy tovább viszünk, mint családi örökséget.Lehet negatív tartalmú üzenet is, amit ebben az életünkben nekünk kell átalakítani, és rendbe hozni.Vagy csak szeretnénk megtanulni azt a szimpla, egyszerű kedvességet, ami abbóla személyből áradt, aki gondolunk.

Érdekes, hogy nem egyformán jönnek elő érzéseink, gondolataink minden egyes elhunytunkkal kapcsolatban,minden évben. Van, akire többet gondolunk talán most, ilyenkor lehet, hogy még dolgunk van a vele kapcsolatos üzenetekkel, mintáinkkal.

Ha van rá lehetőségünk, látogassunk ki este a temetőbe, mikor már gyönyörűen világítanak a mécsesek, beragyogva, az egész sírkertet. Látni fogjuk, hogy mennyien jöttek ki, hagyták a sírokon lenyomataikat, ahogyan elődeink itt hagyták örökségül számunkra nem mást, mint az életet.